TÖRTÉNETI JEGYZET/BORLEÍRÁS
A Kopár-dűlőben szőlőtelepítés előkészítése során egy talajmunkát végző gép római kori sírkőtöredéket fordított ki a földből. Ez a kb. 120x80 cm méretű kő egy Kr.u. 260-ban, 25 évesen elhunyt hölgy emlékét őrzi.

Felirata így szól:

"Luciae... candidae, coniugi carissimae...."

(A szépséges Lucia-nak, a legkedvesebb hitvesnek)

Pincészetünk 1999-ben palackozta az első dűlőszelektált házasítást a Kopárból, s mikor megfogant az ötlet („nevezzük el a bort erről a hölgyről!”), a múzeum vezetői a szöveg megfejtéséhez felajánlották nagylelkű segítségüket. Azóta ez a síremlék (amely természetesen a magyar állam tulajdona) pincészetünkben van kiállítva, bárki számára megtekinthető.

S ahogy a férj 1700 évvel ezelőtt elnevezte halott feleségét, úgy neveztük el mi is e borunkat (Cuvée Carissimae, vagyis a Legkedvesebb Cuvée-je). Azóta minden évben lepalackozzuk ezt a házasítást, amely címkéjén őrzi Oppidum Úrnője emlékét…

CÍMKELEÍRÁS
A Kopár-hegy lábánál közvetlenül az oppidum felett került elő az a sírkő, melyet Tiffán Ede gondosan megőrizve, a múzeum engedélyével pincészetében helyezett el. A sírkő feliratából kiderült, hogy egy Lucia Apulea nevezetű hölgynek állítatta férje. A fiatal feleség elvesztésének mély fájdalmát jelzi a szöveg, melyben conjugi carissimae jelzővel, vagyis a legdrágább feleségként illeti az elhunytat. A misztérium azonban akkor kezdődött el, mikor a sírkő darabjai a mélyszántás következtében napfényre kerültek. A hölgy neve ugyanis lux-lucis magyarul a fényt jelenti, Apulea női megfelelője Apollónak a napnak, tehát a Nap Fénye került napfényre. A szőlő gyökerei, mint tudjuk, több méter mélyre hatolnak a talajban. Így az a bor, mely ebből a szőlőből születik, az alsó és felső világból is a nap fényét sugározza át fogyasztójára.